Magyar-Sonic-Fanok

1. rész

  2009.04.13. 20:29

Shadow mesél

 

A Káosz Smaragdok voltak azok az erőforrások, amik a világot mindig is mozgatták. Ezt a dolgot szinte mindenki tudja és természetesnek is találják. Sokszor gondolkoztam azon, hogy ennek vajon tényleg van-e értelme vagy csak a többiek szimplán hülyék. Hiszen a Mobiust is csak ugyanaz mozgatja, mint a többi bolygót. Bár ezt a sok kis együgyű nem tudja. Vagy egyszerűen nem akarják megérteni. Egy dolgot tudok biztosra a Káosz Smaragdokról és az az, hogy nagyon könnyen hasznot lehet húzni belőlük. Ezért akarja minden úgy nevezett “gonosz” mint például Eggman megszerezni és ezért vannak olyan “hősök”, mint például Sonic megakadályozni ezt. Engem igazán nem izgat egyik sem. Egyik oldalhoz sem tartozom. És… Már megint mi ez a dörömbölés? Vector fogyhatna… Nem tudom… Úgy 100 kilót… De pár perc és már az én szobám ajtaján fog dörömbölni. Pedig én megmondtam, hogy engem hagyjanak békén. Majd felkelek, mikor akarok.

Vector: Ébresztő!!! Vályúhoz!

Ilyenkor átlag egy nagy nyögést préselek ki magamból és megpróbálok felkelni, majd közlöm Vectorral, hogy közösüljön a vályújával, mert én nem vagyok malac legfeljebb a sün fajtái közé tartozó egyed, aki éppenséggel nagyon rühelli, ha parancsolgatnak neki. Miután Vector azt az emos fejemet szidva ott hagy felkelek és összeszedem magam. Hiába, hogy órák óta fent vagyok sosem szeretek lemenni a többiek közé. Ilyen vagyok. Legnagyobb örömömre Sonicot is ott találom a konyha asztalnál.

Sonic: Jó reggelt Sötétség Fejedelme. Szolgái remegve térdelve adják kezébe az étket. Ma megkönyörüli az életünket?

Én: Meggondolom…

Eközben Vector elém lök egy tál müzlit. Mondhatom Sonic úgy röhög, ahogy én az életben nem tudnék.

Én: Ilyenkor hogy nem fulladsz meg?

Sonic: - könnyes szemmel - Hallod… Nem tudom… De rajtad olyan jó röhögni… Ne sértődj be…

Ezennel tovább folytatja a röhögést én meg csak nézem, ahogy elkezdi fejelgetni az asztalt.

Vector: Nagyon reggel van még… Charmy te meg ne játssz az étellel!

Charmy: Én nem játszom az étellel! Az étel játszik velem… Amugy Espio nem is eszik!

Espio: Árulkodós…

Vector: Egyél Espio, különben Sonic megeszi és tőle sajnálom.

Sonic: Köszönöm a szívélyes vendéglátást Vector. Én is nagyon szeretem mindegyikőtöket.

Vector: Mióta Tails elutazott egyfolytában a nyakunkon lógsz.

Sonic: Hát mert itt van az egyik haverom! Ugye Shady baby?

Ezzel Sonic átkarol úgyhogy a fejem majd leszakad és azon gondolkodom, hogy itt lenne már az ideje eltörni azt a nagy orrát.

Sonic: Ma elmegyünk és bandázunk egy kicsit a városba!

Megpróbálok egy reménytelen mozdulatot tenni, hogy kiszabadítsam a fejem, azután beletörődöm sorsomba.

Vector: De nem szeretnélek megint titeket a Hírekben látni.

Sonic: Ugyan Vector! Nem voltak áldozatok!

Vector: De a kárterítést nem én akarom fizetni.

Espio: Hagyd már őket… Úgyis azt csinálnak, amit akarnak.

Sonic: Figyi Vec! Pénz, mint tenger. Esküszöm, megadom. A széket, az ablakot, a tévét…

Charmy: És a bejárati ajtót!

Sonic: Azt is… Meg az egész 8. kerületet…

Espio: Szerintem ott nem vettek észre nagy változást…

Vector: Jól van! Csak ne lássalak!

Másik pillanatban már csak azt érzem, hogy Sonic iszonyatosan húzza a fejem és az úton rohanunk. Aztán elenged, ugrok egyet és máris felveszem a tempóját.

Én: Hova megyünk?

Sonic: A városba.

Én: Minek?

Sonic: Csajozol.

Én: Aham. Miért?

Sonic: Mert ha sokáig fiúk között vagy, akkor homo leszel.

Én: Ez buziság.

Sonic: Mondom.

Én: Nem akarok lányokkal lenni. Azok olyan… Izék…

Nem értem ezt az egészet. Miért akarnak a fiúk és a lányok mindig összeismerkedni? Annyira mások. A kinézetük, a gondolkodásuk, az illatuk. Ráadásul Amy mindig Sonic fejére mászik, Vector állandóan Vanillát követi mindenhova, Espio minden hónapban más csajjal állít be, Knuckles és Rouge halálra idegesítik egymást… Még Charmy is Creammel szeret a legjobban játszani!

Sonic: Jobb lesz ha már most hozzá szoksz a lányokhoz.

Én: De miért?

Sonic: Mert miután elérünk egy bizonyos kort választanunk kell egyet. Ilyen dinka te sem lehetsz.

Utálom, hogy még mindig nem tudok egy csomó olyan dolgot, ami másoknak tök természetesen jön. Talán néha napján jobban oda kéne figyelni Vectorra…

Sonic: Itt is volnánk.

Semmi különleges. Csak egy kávézó.

Én: Ez teljesen komolyan gondolod? Na szia…

Sonic: Nem mehetsz el! 
Én: És miért nem?

Sonic: Mert… mert… A biológia azt kívánja.

Én: Elmész te a jó büdös francba.

Sonic: Gyere már te Tapír!

Valahogy berángat a kávézóba és leülünk az ablakhoz legközelebb eső asztalhoz. Sonic körbe néz én, meg azon gondolkodom, hogy vajon merre lehet a mosdó.

Sonic: Elmész arra és jobbra… Upsz… Bocs… Az a lányoké… Másik jobbra!

Akárhova megyek Soniccal az mindig egy élmény lesz. Persze miután visszamegyek a vécéről körülbelül csak 10 lány veszi körül. Sonic híres és ezt bizony hiába, hogy jó szívű gyakran kihasználja.

Sonic: Gyere Shad!

Sonic úgy vigyorog rám, mint ha fizetnének érte. Leülök és már megint vagy 5 hülye csaj vesz körül. Megőrülök ettől. Idegességemben mindig elkezdem a szájpadlásomon lévő sebet piszkálni a nyelvemmel. Begyógyulna, ha nem bántanám, de egyszerűen nem tudom megállni. Az isteni segítség pedig mindig a legváratlanabb helyekről jön. Legváratlanabb személyektől.

Amy: Sonic te meg mit csinálsz itt???

Sonic: A.. Amy… Szia! Nem láttalak vagy… 1 napja…

Charmy és Cream: Szia Shadow bácsi!

Shadow: Na már megint itt tartunk…

Charmy és Cream lerohamoznak és azonnal rám vetik magukat. Közben Sonic a szokásos “Amy mérges rám és vigyorgok tovább úgyis olyan szép vagyok” kifejezést veszi az arcára és hátrálni kezd.

Charmy: Elviszel minket fagyizni?

Shadow: Hát persze.

Nekem mindegy hová csak minél messzebb Sonic és Amy közeléből. Elég szép idő van, a nap süt, a madarak dalolnak, a szmog pedig egyre jobban gyűlik a belvárosban… Erre mondta azt Charmy, hogy jó hogy a fagyinak nincs szmog íze. Aztán elsétálunk Tails műhelye felé, ugyanis mielőtt elment mindannyiunk lelkére kötötte, hogy locsoljuk meg a kedves kis virágát, amit még Cosmo hagyott hátra neki pár évvel ezelőtt. Azóta egy csinos kis fa nőtt ki belőle, ami mostanra óriási virágokat nyitott… Mármint kinyíltak rajta a virágok. Charmy leginkább arra volt kíváncsi, hogy milyen termést fog hozni. Az egész fa kb. 1 méter nagy, de mindenkinek ez tetszik benne, hogy olyan kis szerény. Cream mindig megszagolja a virágait, mert szerinte olyan édes illata van. Én inkább nem nyilatkozom, ugyanis engem erősen a vízipipára emlékeztet. Charmy ismét szemügyre vette azt a nagy gubót, ami a fa közepén nőtt.

Charmy: Szerintetek ebből mi lesz?

Cream: Lehet, hogy valami gyümölcs vagy magvak, amiből több ilyen fa lesz.

Charmy: Életemben nem láttam még ilyet….

Shadow: Biztos valami mutáns szörny…

Mintha csak erre várt volna a fa, a gubó megmozdult. Charmy és Cream pedig visítva rohan be a hátam mögé…

4. rész

  2010.04.06. 13:02

Sonic mesél

 

Volt már olyan álmotok, amikor futototak, futottatok és futottatok és igazából sehova sem jutottatok? Erre mindenki azt mondja, hogy persze, mindenkinek van ilyen. De mikor én álmodok ilyet az borzalmas. Szívszagtóan fáj. Ijesztő. Még gyerekoromból emlékszem, mikor eltört a lábam. Nem tudtam semmit se tenni. Életem legborzalmasabb 2 hete volt. De mostanában hónapok óta visszatér a rémálmom és csak most jöttem rá, hogy nem is igazán álom…

Én: Hallottátok a hírt?

 

Én: Azt mondják, hogy egy nagy szőrös állat járja éjszakánként az erdőt és vörös hangyászsünöket eszeget.

Knuckles: Haha…

Most tehetek én arról, hogy Knuxnak nincs humora?

Rouge: Erről én is hallottam. De még nem láttam.

Én: Gondolom, éjjel most már nem az erdőben tartózkodsz, ha nem itt Knuxnál és egész végig nyomjátok az…

Lehetetlenség az egészet végig mondanom ugyanis a következő pillanatban súlyos testi sértés fenyeget. Mióta ezek ketten összejárnak még viccesebb lett az életem.

Én: Jó bocsi… bocsi…, de most komolyan. Mi lesz ha az a nagy szőrös izé valami veszélyes izé, olyan izé, ami megharap és izé leszel, olyan szőrös izé.

Rouge: Hagyd már abba! Nekünk nem kell félni az ilyenektől. Amúgy sem hallottam, hogy bárkit is bántott volna.

Rouge Knux mellé libben és leül mellé. Csak ne előttem kezdjenek bizalmaskodni, mert zavarba jövök vagy ami még rosszabb: el kezdek röhögni. Szép kék az ég, a Mester Smaragd zölden csillog. Minden olyan idilli, minden olyan természetes, minden olyan tökéletes.

Én: Na léptem. Jó turbékolást!

A következő pillanatban már rohanok és nevetek, minden gondot hátra hagyok. Minden tökéletes vagyis minden unalmas. Nem is tudom, mikor volt utoljára 8 napon túl gyógyuló sérülésem. Mióta Tails elment megesz a fene. Ráadásul egy tengerparti városba. A közelébe sem merek menni. Az édes víznél egy rosszabb van, a sós. Amint átszáguldok a réten meglátom, hogy Charmy és Cream éppen a virágokat gyűjtögetik. Megállok és lassabb tempóban elindulok feléjük.

Charmy: Ez itt a Fekete nadálytogyökér. Hámosító, nehezen gyógyuló sebek, ízületi gyulladásokra jó. Megenni viszont nem ajánlott.
Cream: … és ilyened van otthon?

Charmy: Azt hiszem nincs. De nem tudom lehetne-e szobában tenyészteni. Vector valahogy nem engedi az üvegházat a kertbe, pedig az biztos jó lenne neki. 
Én: Szevasztok!
Cream: Szia Sonic! Nézd Charmyval mennyi virágot gyűjtöttünk!

Charmy: Kérsz belőle? 
Én: Köszi, de nincs semmilyen gyógynövényre szükségem. Hacsak nincs farkasölőfű.

Charmy: Az csak méreg.

Én: Tudom, de mostanában azt mondják, hogy egy nagy farkasszerű micsoda járja éjjel az erdőt.

Cream: Mi is hallottunk róla. Anyum mondta is, hogy sötétedés előtt mindig érjek haza.

Charmy: Vector szerint valaki csak ijesztget, mert unatkozik. Amúgy is ha valaki keveset iszik, az keveset is pisil.
Én: Hogy… mi…?
Charmy: Ez egy mondás!
Én: Mikor hallottad ezt?

Charmy: Én mondtam.
Én: De… Tudod mit. Legyen igazad.

Cream: Honnan tudod, hogy farkas?

Én: Mi?
Cream: Honnan tudod, hogy farkas? Anyukám csak valami vadállatot emlegetett.

Charmy: Csak nem láttad???

Charmy azonnal talpra ugrik és ragyogó szemekkel néz rám. Mintha minden vágya az lenne, hogy megnézhessen egy igazi farkast közelről. Ami aztán szépen ízekre szedik… Vector is tudja, hogy kell nevelni.

Én: Nem láttam semmilyen farkast és nem is akarok látni semmilyen farkast. Én jobban szeretem a rókákat. A farkasok vadak és gonoszak.

Charmy: Úúú… Sonic rasszista!

Én: Nem vagyok rasszista, csak van bennem sünönérzet!

Cream: Éhes vagyok. Elmegyek haza. 
Charmy: Rendben ezeket neked adom.

Charmy felkap egy nagy csokor virágot és szegény Creamet szinte befedi vele. Szerencsétlen lányra biztosan sokan csak úgy fognak nézni, mint egy két lábon járó növény szörnyre. Cream elindul jobbra, mi megyünk balra.
Charmy: Bejössz hozzánk?
Én: Nem is tudom… Hogy van a kicsi Cosmo?
Charmy: Nagyszerűen…
Én: Nem nagyon örülsz neki.
Charmy: Te sem lennél boldog, ha hajnali 3kor visításra ébrednél.

Én: Pedig te is ilyen voltál.

Charmy: Tudom. Vector is mindig az orrom alá dörgöli ezt.

Én: Mondjuk megértelek. Nincs rosszabb a féltékenységnél.

Charmy: Én nem vagyok féltékeny!
Én: Jó neked. Én biztos az lennék. Most mindenki a kicsire figyel. Akármi bajod lehetne már Vectornak a kisebb az első. Az első falatokat ő kapja, a játékokat ő kapja, a szeretet is egyértelműen ő fogja elsőnek kapni…

Rájövök, hogy ennél a pontnál kéne leállni különben a világ legvidámabb méhecskéjét taszítom az “emosok” soraiba. Így is elég komoran néz ki. Gyorsan ki kell találnom valamit, amivel felrázhatnám.

Én: Deeee… Ez az élet rendje. Elég nagyfiú vagy már.

Charmy: És az miért jó nekem?

Én: Mert egy csomó olyan dolgot is csinálhatsz majd, amit eddig nem lehetet.

Charmy: Benzint önthetek az akváriumba?

Én: Nem igazán… nem. De mondjuk tovább kint maradhatsz este.

Charmy: Nagyszerű! Akkor elmehetek farkas lesre!

Én: Nem. Nem, nem, nem, nem… Nem! Nem érted a lényeget…

Charmy: Lehet el is kapnám és megint én lehetnek a hős!
Én: Charmy teljesen félreérted, amit mondok…

Charmy: Köszi Sonic!

Charmy abban pillanatban eltűnik a szemem elől én meg csak állok és nézek utána. Mit is gondoltam? Ez Charmy! Úgysem érti meg mire akarom rávezetni. A szemébe kellett volna mondanom, hogy nőj már fel hülye gyerek! Én ilyen idősen rég nem éltem a szüleimmel. Inkább nem megyek utána. Nem szeretném, hogy utolérjen a sötétedés. Jobb lesz, ha elindulok. Mostanában félek az éjszakáktól. Habár… Ha Charmy farkast akar látni, akkor láthat is. Elvigyorodom. Jó poén lesz. Mégis csak elmegyek ma Vectorékhoz.

 

Knuckles: Milyen hírt?

5. rész

  2010.04.10. 15:22

Espio mesél

 

Vector: Nem láttad Charmyt?

Én: Nem Vector, nem láttam Charmyt, de láthatnád, hogy meditálok szóval légy szíves hagy most békén.

Vector: Lehet, hogy megint bebújt valamelyik szekrénybe. Majd szólj, ha látod.

Vector kimegy én meg beszívom a levegőt. Végre csend van. Mostanában alig tudok meditálni, annyit sír a kisbaba. Jó ez a csönd. Halkan fúj az éjszajai szél, csilingel a szélcsengő az ablakomban, Charmy döngicsél az ablak mellett... Charmy döngicsél az ablak mellett??? Gyorsan kihajolok az ablakon.

Én: Charmy!
Charmy: Szia Espio.

Pontosan az ablakom mellett repül.

Én: Hová készülsz?

Charmy: Énnnn? Kéééééészülni valahoooová? Deeehooogy.

Én: Ne add itt az ártatlant. Ilyen késői órán minek repkednél kint?

Charmy: Kééésőőőn? Éééészre se veeettteeeeem.

Én: Hagyd már abba!

Charmy: Boooooocsi. Khm… Bocsi.

Én: Tudom ám mire készülsz.

Charmy kíváncsian néz rám. Pár másodperc szünet…

Én: Na jó. Nem tudom mire készülsz.

Charmy: Farkas lesre megyek!

Én: Farkas les? Erre felé nincsenek vad farkasok.

Charmy: De te is hallottad! Mostanában egy vadállat járja az erdőt. Többen látták.

Én: Ez csak szóbeszéd. Meg akarják ijeszteni a többi állatot.

Charmy: Akkor meg nincs mitől félni ugye? Megyek is.

Én: Charmy nem mehetsz sehova! Vector keres téged.

Charmy: Nahát. Hirtelen érdekli, hogy hol vagyok…

Én: Ne duzzogj, hanem gyere be!

Charmy kinyújtja a nyelvét és elrepül az éjszakában.

Én: Charmy a fenébe is! Gyere vissza!

Mit tehetek mást. Utána rohanok. Hiába repül gyorsan, én is elég gyors vagyok és tudom követni. Egyszer csak nem hallom tovább a zümmögést. Megállok. Körülbelül már 5 perce rohanhattam. Bent járunk az erdőben. Neki támaszkodom egy fának a tisztás szélén. Szép hely. A tisztás pázsitja felett valami különleges ragyogás van. A fehér virágok szinte világítanak. Kilépek a fűre és körbe nézek.

Én: Charmy!

Sehol senki. Vector nem fog örülni, ha Charmy nélkül megyek haza. Aggódom. Azt a kis méhecskét a végén még tényleg megeszik a farkasok. Elindulok végig a tisztáson. Jól körül nézek. Legközelebb kijövök ide meditálni. Minden olyan nyugodt… Ebben a pillanatban Charmy ugrik ki a bokrok közül kacarászva és hanyatt esik.

Charmy: Komolyan nem gondoltam volna! Még, hogy ijesztő!

Charmy vidáman talpra ugrik és a fák sűrűje felé néz.

Én: Charmy te meg mit csinálsz? Megbolondultál? Kihez beszélsz?

Charmy döbbenten hátrafordul.

Charmy: Te meg mit keresel itt?

Én: Nem gondolhattad komolyan, hogy az éjszaka közepén elengedlek egyedül az erdőbe csatangolni valami kitalált farkasok után.

Charmy: Szállj le rólam Espio!

Charmyt még életemben nem láttam ennyire dühösnek. Kivéve amikor letéptem véletlenül az egyik kedvenc növényének a fejét.

Én: Gyere ide Charmy! Szépen hazamegyünk.

Charmy: Nem!

Én: Ne makacskodj.

Charmy: Bibibi! Úgysem kapsz el!

Charmy hátat fordít nekem és berepül a fák közé. Én meg utána futok megint. A fák között cikcakkozva kerülgetem a fákat. Ez eléggé lelassít. Elfáradok, mire a folyóparthoz érek. Charmy a folyó közepén egy kiálló sziklán csücsül.

Charmy: Ha kellek, gyere ide értem!

Én: Charmy ne gyerekeskedj! Nem akarok vizes lenni. Repülj ide és menjünk végre haza!

Charmy: Én a helyedben inkább a hátam mögé néznék.

Én: Mi van…?

Már hallom is, hogy valami nagydarab izé a hátam mögött szuszog. Megfordulok és valami hatalmas kék farkasszerű izé néz velem szó szerint farkasszemet. Normális esetben valaki elfutna, de én csak állok és bámulok rá. Valakire nagyon emlékeztet.

Charmy: Nyugi! Ő csak Espio!

Farkasszerűizé: Rájöttem. Messziről kiszúrom ezt az ormányos fejét.

Én: Százszor elmondtam már, hogy nem ormányom van!

Farkasszerűizé: Csak nem…

Én: De igen!

Farkasszerűizé: Nem úgy értem! Szóval te tudod ki vagyok? Megismersz?

Én: Persze. Ezer méterről kiszúrom ezt a hülye fejedet Sonic. Így is úgy is nagy fejed van.

Sonic elvigyorodik. Mondjuk az is lehet, hogy a hatalmas metszőfogait akarja megmutatni. Tényleg hatalmasra nőtt. Négy lábon jár. Mancsai karmokban végződnek. Orra megnyúlt, a hátsófarka hosszabb lett, és mindene szőrösebb.

Én: Mi történt veled?

Sonic: Ez egy elég hosszú történet…

Charmy mellénk repül és vigyorog.

Charmy: Ugye milyen tök jó?

Én: Ez egyáltalán nem tök jó Charmy! Ezt senki sem tudhatja meg! A fél környék Sonicra vadászik!

Sonic: Úgy látom ebben is egyetértünk.

Én: Vector is keresi a farkast.

Sonic: Gondoltam…

Charmy: Ezt nem mondod komolyan!

Én: De igen. Tegnap jött a helyőrség és felkérték Vectort, hogy úgy mond “tartsa nyitva a szemét”.

Charmy: Akkor most mit csinálunk?

Sonic: El kell tűnnöm a környékről.

Én: Nem feltétlenül. Ha el tudnál bújni valahova…

Sonic: De hová Esp? Én nem tudok láthatatlanná válni!

Charmy: De hát Sonic senkit nem bánt! Őt mindenki szereti.

Sonic: Ezt te nem értheted Charmy. Nem akarom, hogy ez Eggman fülébe jusson. Ilyen testben fele olyan gyors sem vagyok, mint amilyen gyors szoktam lenni. El kell mennem és meg kell keresnem az ellenszert.

Én: Egyedül?

Sonic: Itt a gond…

Egy darabig némacsöndben állunk egymás mellett.

Én: Knuckles…?

Sonic: Tudod, hogy mostanában csak Rougeval van elfoglalva. Nem akarom szétkúrni a jelenlegi örömét. Amúgy sem hagyná itt a Smaragdot. Tails kéne. De ő nincs itt…

Charmy: És ha én mennék veled?

7.rész

  2012.02.10. 19:36

Sonic mesél

 

Szóval sokszor van az, hogy az ember sünje úgy gondolja, hogy minden okés meg király meg minden. Vagy egyébként rá sem cseszik a dolgokra. Pedig én tudtam, mindig is tudtam, hogy a futás az a számomra legfontosabb dolog a világon. De mégis most kifulladva lihegek az egyik nagy fatörzs mellett és szánakozva nézek végig négylábúbeli teljesítményemen. Hiszen 4 láb több mint 2.

Charmy – Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic! Te Sonic!

Én – Mit akarsz Charmy? Nem látod, hogy éppen a legfáradtabb depressziómból akarok felépülni?

Charmy – Nem megyünk tovább?

 

Felállok és beleszimatolok az éjszakai erdőbe.

Én – Nyugodtan itt maradhatunk. Nem érzek semmit.

 

Ledobom magam a fa mellé ismét és ásítok egyet. Charmy mellém mászik és betakarja magát a bundámmal, ami kétszer akkora mint szokott.

Charmy – Istenkém köszönöm-e napot és hogy ehettem mézet meg hotdogot hogy nem nyírtak ki tegnap minket és vigyázz Vectorra és Espióóóóóra. Ámen! Jó éjt Nagy Gonosz Farkas!

 

Charmy lehunyja a szemét és szintén ásít egyet. Én fekszem és nézem. Mindennap imádkozik egy ilyet. Eddig a legjobb, az volt mikor a vattacukor automatáért adott, kábé két oldal hosszúságban köszönetet. De most úgy tűnik fáradt hozzá. Hiszen tegnap semmit sem aludt. Elmondom mi történt.

Emlékeztek még a farkasölőfűre? Ha egy bizonyos mennyiséggel teletömöm a fejem, akkor arra az éjszakára nem fogok farkassá változni. Magyarul az elkövetkező 12 órára. Kábé. Persze nem kevés kell és sokszor Charmyval a fele napunk rámegy míg elegendőt találunk. Vásárolni nem mehetek be egy patikába, mert azokat - mint tegnap is kiderült – figyeltetik. De tegnap úgy döntöttem kicsit körül szeretnék nézni az egyik nagyvárosban, ha már erre jártunk. Mikor érdemes körül nézni egy városban? Éjszaka! Akkor vannak a legnagyobb bulik és ott tudni meg a legjobb infókat.

Persze nem mindig minden úgy sül el nálam, ahogy szeretném…

Én – Figyelj Charmy. Én most bemegyek ide.

 

Rámutattam egy elég durván kinéző discora. Valamiért vonzott az a hely. Egy belső hang azt mondta, hogy be kell mennem.

Charmy – Most akarsz bulizni? Ezért szedtem neked össze ennyi füvet???

Én – Az nem fű, hanem gyógyszer. Ha elkezded éjjel itt kiabálni, hogy fű a végén még drogosoknak néznek minket és azt te sem szeretnéd. Uuuuugye?

Charmy – De én mit csinálják itt kint??? Vigyél be!
Én – Elég kicsi vagy, nem hiszem, hogy beengednének.

Charmy – De itt sem hagyhatsz! Vector szerint az ilyen helyeken meglincselnek! Levágják a szárnyam és eladják, majd a fullánkomat tépik ki és feldugják a…

Én – Oké! Oké! Ne folytasd!

 

Elgondolkodtam és megpróbáltam körbejárni az épületet. Meg is találtam, amit kerestem.

Én – Figyi Charmy. Szerintem az ott a vécéablaka. Repülj fel és nézd meg.

Charmy – Igen, de nincs nyitva.

Én – Majd kinyitom neked belülről, rendben?

Charmy – Rendben. De ne felejts kint!

Én – Persze, persze.

 

Eközben már oda is futottam a bejárathoz és secperc alatt bent voltam. Villódzó fények és olyan hangos zene, hogy a fogaid kiesnek a szádból. Vigyorogva néztem körül. Egy kis lazítás meg szociális kapcsolat. Ez kell nekem. Bár a szociális kapcsolatok egy ilyen helyen annyiból állnak, hogy üvöltünk egymás fülébe, de belefér. Egyébként máris becélzott egy csaj.

Csaj – Szia! Új vagy itt?

Én – Mondhatni.

Csaj – Jössz egy táncra? 

 

Hirtelen eszembe jutott Charmy.

Én – Igen, persze. Csak még dolgom van…

Csaj – Ugyan ne kéresd magad. A barátnőim már várnak.

 

Mondanom sem kell, hogy pár perc múlva 5 csaj táncolt körülöttem és nem igazán értettem, hogy jutottam ilyen szerencsés helyzetbe… Egy pillanat, én vagyok Sonic. Ez mindent megmagyaráz. Ellenállhatatlan vagyok.

Szóval úgy egy óra múlva lihegve, telve rúzsfoltokkal leültem egy hirtelen talált pult mellé és rendeltem piát. Miután megkaptam, szürcsölgetni kezdtem és azon gondolkodtam, mikor voltam utoljára buliban. Akkor megszólított egy másik macska lány.

Macska – Új vagy itt?

Én – Persze. Voltam már a városban, de sosem néztem meg ennyire.

Macska – Szóval csak gyorsan átutaztál rajta?

Én – Hát igen, elég gyorsan. Ez már nálam csak így szokott lenni.

 

Kuncogtam és a macskára néztem. Valahogyan nagyon ismerősnek tűnt. De egy hatalmas napszemüvege takarta a fél arcát és annyi festék volt rajta, hogy a színében sem voltam biztos. A ruhája sem segített rajta. Farmer volt rajta meg hosszú flitteres felső.

Én – Hát nem sokat engedsz látni magadból.

Macska – Jobban szereted azokat a lányokat, akik mindenüket kipakolják az asztalra?

Én – Nem így értettem, csak tudod egy ilyen bulin…

Macska – Én így érzem jól magam. Jössz táncolni? Vagy talán nem vagyok elég jó az ízlésednek?

 

Nem is kell mondanom, hogy táncoltunk. Valahogy nagyon ismerősnek tűnt és végig arra próbáltam rájönni, hogy honnan. Táncoltunk és táncoltunk. Olyan érzésem volt, mintha csak miatta jöttem volna ide. Ha jött más lány nem foglalkoztam vele, csak a macskára koncentráltam. Mások nem is érdekeltek. Sok-sok idő után miután éreztem, hogy kezd belőlem kifogyni a szusz, megkérdeztem.

Én – Ki vagy te?

Macska – Tudod te azt. Gondolkodj csak.

 

Hozzám simult a testével tánc közbe, én pedig hirtelen átkaroltam.

Én – Legalább vedd le a szemüveged, hogy láthassam a szemeidet.

Macska – Csak hogy lökjed a szokásos nyálas dumát, hogy milyen gyönyörűek?

Én – Úgy érzem, hogy miattad jöttem ide.

Macska – Ez is elég nyálas…

Én – Nem, én ezt komolyan gondolom. Egy belső, ösztönös érzés.

Macska – Olyan már csak a vadállatoknak van. Belőlünk rég kiveszett…

Én – És ha legbelül vadállat vagyok...?

 

A következő pillanatban azt vettem észre, hogy az ajkai az én ajkaimon vannak és egymásba kapaszkodunk. Miután elengedett és én a csók után levegőért kapkodtam, hátátfordított nekem és elindult a tömegbe.

Én – Várj! Belekarmoltál a vállamba!

 

Mikor utolértem, belekiabáltam a fülébe.

Én – Csak úgy ott hagytál, miután szétkarmoltad a vállamat?

Macska – Ha szeretnél még, gyere utánam.

Én – Karmolást?

Macska – Vagy valami mást…

 

Ítéljetek el. Én is fiú vagyok. Utána mentem. Kimentünk egy ajtón egy hosszú folyosóra, majd fel egy keskeny lépcsőn, majd még egy folyosó és balra egy ajtó. Ott beléptünk. Sötét volt bent.

Én – Kapcsolj villanyt, nekem nincs macskaszemem.

 

A macska szó nélkül leültetett egy székre, az ölembe ült és megint megcsókolt. Teljesen elvesztem benne. A következő dolog, amire feleszméltem, hogy a székhez vagyok kötözve és fel van kattintva a villany.

Én – Mi a fene…? Úristen! Szervkereskedő vagy! El akarod adni a szerveimet! Pedig még tökéletesen működik a májam!

 

A macska felém fordult és leesett az állam. Na nem szó szerint. Csak meglepődtem. Levette a szemüvegét és letörölte a sminkjét. Tudtam már ki az.

Én – Blaze? De hogyan és egyáltalán miért?

 

Pár másodperc szünet után ismét megrémültem.

Én – Te akarod ellopni a szerveimet??? Tudom, hogy a macskák szeretik a májat, de azt kérlek kíméld meg!

Blaze – Nem akarom a szerveidet!

Én – Ó. Akkor megnyugodtam.

 

Ismét pár másodperc múltán.

Én – Éssss? Miért kötöztél meg?

Blaze – Így nem tudsz elfutni.

Én – Ez világos, de miért futnék el előled?

Blaze – Mert át foglak adni a rendőrségnek.

Én – Hogy mi??? Semmit nem tettem!

Blaze – Még nem.

Én – Lehet, hogy nem érted, mert nem idevalósi vagy, de én vagyok Sonic. Hős vagyok. Mindig jót tettem. A rendőrség nem akar tőlem semmit, esetleg hálát adni, hogy annyiszor mentettem meg ezt a világot.

Blaze – Tudom jól, hogy miket tettél és még miket fogsz.

Én – Szóval azért akarsz bezáratni, amit még sem tettem?

Blaze – Inkább megelőzés képen. Ha így megy tovább nem tudok visszamenni a jövőmbe.

Én – Ezt hogy érted…? Ez csak jó nem? Borzalmas jövőből jöttél.

Blaze – Hát persze, teljesen más. Csak egy a gondom…

Én – Mégis mi?

Blaze – Silver… Valamiért már nem létezik…

Én – Nem létezik?

Blaze – Nem született meg!

Én – De akkor hogy jött vissza?

Blaze – Az egy másik jövőben volt, amit mi változtattunk meg!

Én – Értem én, de most miért engem kell ezért is okolni?

Blaze – Silver a te leszármazottad! Szóval veled kellett, hogy történjen valami!

Én – Úristen! Ilyen nyomi sarjam van…?

Blaze – Sonic!!!

Én – Heh. Bocs.

Blaze – Vissza kell szereznem Silvert és azt csak úgy érem el, ha visszaterellek a jó útra.

Én – De én jó vagyok. Mi a …?

Blaze – Többet nem mondhatok. Fiúk gyertek, fogjátok meg!

 

Belépett pár srác a szobába. Én meg elröhögtem magam.

Én – Most komolyan? Én vagyok Sonic! Ébresztő! Azt hiszitek, hogy csak úgy megadom magam? Egyébként sem követtem el semmit.

Blaze – Ő a vérfarkas, akit keresnek.

 

Ettől annyira ledöbbentem, hogy elfelejtettem védekezni.

Én – De hát honnét…?

Blaze – Mindenki téged keres. Köröznek Sonic…

 

Akkor vetem észre, hogy az egyikük nem mást tart a kezében, mint a megkötözött Charmyt.

Én – Rólad tökre megfeledkeztem…

Blaze – A női vécé ablakánál repkedett egy darabig és egy Sonic nevű sünt keresett. Lefújtam molyirtóval és lepottyant.

Én – Nincs benned kímélet???

Blaze – Nincs nagy baja, csak kicsit szédeleg. Holnapra elmúlik, de ha nem adod meg magad, lehet egyéb dolgok is történnek vele.

 

Dühösen néztem Blazere és egy darabig fontolgattam mit tegyek. Ránéztem Charmyra és nyeltem egyet.

Én – Jó, legyen. Vigyetek ahova akartok csak ne bántsátok.

 

Eloldoztak és két oldalról megragadtak. Charmyt az előttem lévő oroszlán vitte. Elindultunk libasorban a folyosón. Csak az egyik kísérőm fért mellém. Nyugodtan sétáltam és megpillantottam egy ablakot a folyosó végén. Gyorsan cselekedtem.

Belerúgtam az előttem lévő oroszlánba, aki ettől előre bukott és Charmyt kiejtette a kezéből, aki nagyot koppant a földön és csúszott jó pár métert előre. Eközben előre lendültem és elkezdtem rohanni és felvettem a földről Charmyt. Éreztem, hogy aki fog nem enged el és végigsúrolom vele a folyosót. Nem igazán izgatott, de közben rádöbbentem, hogy a folyosó végi ablak le van lakatolva és hallottam a lépteket a hátam mögött.

Blaze – Ne öljétek meg! Csak kábítsátok el!

 

Közben hallottam, hogy már a lépcsőn is rohannak fel mögöttem. Arra sem mehettem. Gyorsan eltakartam Charmy arcát és kiugrottam a csukott ablakon. Ekkor jöttem rá, hogy magasabban vagyunk, mint gondoltam. Letéptem Charmyról a kötelet és magam elé tartva üvöltöttem.

Én – REPÜLJ CHARMY!!! BASSSZDMEG!!! REPÜLJ!!!

 

Igen. Nem repült. Igazából még magánál sem volt rendesen. Belecsapódtunk egy szemetes konténerbe és éreztem, hogy egy szilánk átfúrja a kesztyűmet és beleáll a tenyerembe. Ismét ordítottam egyet, majd kikaptam Charmyt a szemétből, ekkor ugrott elő a szemétből, akit magammal húztam és oldalba vágott. Üvöltöttem egyet és dühösen gyomron rúgtam. Összecsuklott, én meg felkaptam ismét Charmyt és elrohantam vele. Útközben lerángattam a fejére szorult zacskót és közben ömlött a vér a kezemből. Mikor beértünk az erdőbe letettem egy tiszta helyre majd letéptem a kesztyűmet és bekötöztem a kezemet.

Én – Ezért kell kibaszott hulladékszelektálást csinálni, akkor nem lenne üveg a többi szemét között.

 

Miután ezzel megvoltam, kidőltem és majdnem elaludtam, de Charmy magához tért és elkezdett piszkálni, hogy mi történt miután valami nagy büdös zöld füstbe belerepült. Ezért elmondtam neki az egészet, de úgy állítottam be, mintha a maffia támadt volna ránk. Ha rájött volna, hogy köröznek még lehet, hogy kis Vector növendékként felad a rendőrségen vagy ott hagy valahol a semmi közepén és eltéved, ami neki rossz.

Álmélkodott, aztán megijedt és sürgetett, hogy menjünk tovább, hát így lett az, hogy hajnaltól másnap késő estig kutyagoltunk. Közben persze megálltunk egy kisfaluban enni.

Most itt vagyok és hiába, hogy álmos vagyok, nem tudok elaludni. Sajog az oldalam, fáj a kezem, rossz a lelki ismeretem. Ránézek az alvó Charmyra és arra gondolok mi lesz, ha rájön, hogy most én vagyok a rossz fiú…

2. rész

  2009.10.13. 17:15

Charmy mesél

 

 

Mióta csak az eszemet tudom mindig Vector nevelt. Ha egy kicsit megerőltetem a fejem és próbálok visszaemlékezni arra, hogy milyen voltam kisbabaként mindig egy szőke hajzuhatag jut az eszembe és mellette egy aranyos lányos hang. Egyszer kérdeztem Vectort, hogy honnan kerültem én ide. Ő erre azt állította, hogy engem egy sárga virágból szedtek ki. Mikor persze ezt elmondtam a játszótéren a társaimnak mindenki másképp válaszolt. Volt, akit a gólya hozott, mások tojásból keltek ki. Persze senki sem tudta pontosan, hogyan is működik ez a dolog, de a felnőttek nem voltak hajlandóak többet mondani. Aztán pár év elteltével már nem is izgatott ez a dolog. Cream azt kérdezte tőlem még régebben, hogy hol az anyum. Mire mondtam, hogy nekem olyanom nincs. Erre megsajnált és azt mondta, hogy biztos ott hagyott engem hallott már ő ilyen esetekről. Attól a naptól kezdve utáltam az anyámat.

Vector: Ezt meg honnan hoztátok?

Mind a hárman összenézünk. Végül Shadow kezdi elmondani, hogy ezt mi bizony egy fából szedtük ki, Vector pedig totális döbbenettel csak néz és látszik, hogy semmit nem tud kinyögni.

Shadow: Aztán mikor kiesett elkaptam és… elkezdett bőgni.

Vector kiveszi Shadow kezéből a bebugyolált kisbabát, ami megszólalásig hasonlít Cosmóra.

Vector: Most aztán mit csináljunk vele? Tails messze van meg aztán mit is tudna kezdeni egy kisbabával…

Charmy: Tartsuk meg!

Vector: Végülis… Nem dobhatjuk ki. Meg Tails mit is tudna kezdeni egy kisbabával?
Cream: Olyan aranyos.
Charmy: És hangos…

A pici ekkor újra rázendített. Én pedig mérgesen a fülemre tapasztom a kezem, hogy ne halljak semmit az egész visítozásból.

Pár hét telt el mióta a kicsi Cosmo, mert ugye tisztára úgy néz ki mint ő csak kicsiben, itt van. Ez a pár hét eleje Espio hisztizésével kezdődött. Ha 5 éves lett volna, akkor biztos, hogy a padlóra vágta volna magát és visított volna dühében.

Espio: Vector, az Istenért! Nem elég egy gyereket felnevelni? Vagy inkább te csinálnál egyet. Úgy viselkedsz, mint valami befogadó intézet, mint ha lenne annyi pénzed. De még pénzünk sincs. És ha Tails nem fogadja be? Nálunk marad? Még plusz 10 év? Charmyval is szenvedtünk pedig ő hamar tanult és nem volt vele annyi probléma. De ha hisztis lesz és hülye? Akkor mit csinálunk?

És ez így ment tovább hosszú napokig. Vector erre pedig egyszerűen csak vigyorgott. Shadow nem sokat reagált, ahogy átlag. Csak nézett ki a fejéből. Nekem pedig már a második napon arra kellett bemennem a szobámba, hogy az egyik szekrényem hiányzik és az összes benne lévő cuccom a padlón hevert.

Charmy: Vector! Valaki elrabolta a szekrényem!

Vector: Nem rabolta el senki. Szükségem van rá.

Mint kiderült a baba cuccait tette bele. Erre én kipakoltam és visszavittem a szobámba. Másnap megint nem volt ott. Ismét kipakoltam és visszavittem. Harmadnap ugyanez történt és így tovább… Azután a 7. nap az ablak alatt találtam ripityára törve. Mint kiderült Shadow volt olyan kedves és segített nekünk végleg elhelyezni a szekrényemet.

Shadow: És a hetedik napon az Isten megpihent.

Vector szerint Shadow nagyon sajátosan kezeli a problémákat. Shadow tökéletes ellentétje Sonic. Sonic hajnali 6kor képes elkezdeni ordibálni a nappaliból, amikor még mindenki az ágyban fekszik.

Sonic: Meghalok! Meghalok!

Espio: Kussolj már el, kit érdekelsz!!!

5 perc múlva…

Sonic: Oké! Mindenki nyugodjon meg! Jól vagyok!

Vector: És ki nem sz*rja le???

Sonic: Akkor most csinálok egy bambit!

 

Mint később kiderült romlott tejet ivott. De elvesztettem a csíkot vagy a mizét, madzag, drót, kötél, valami gyapjús… Fonalat! Nekem a kisbabáról kéne beszélni, ami éppen most rágja az egyik csápom. A házban totális miatta a felfordulás. Szeret mindenbe belemászni. Összenyálazza a dolgokat. Mi pedig Espio szerint az ajtófélfát rágnánk ha Vanilla nem segítene olyan sokat. Ma is hozott egy nagy adag sütit. Sonic szerint az ajtófélfának sósperec íze van.

Cream: Annyira cuki ez a kicsike. Olyan szerencsés vagy, hogy kaptál egy kis hugit.

Charmy: Én nem kértem kis hugit. Hol lehet visszaváltani?

Cream: Ne mondj ilyet.

Charmy: De nekem nem kell.

Cream: Te mondtad, hogy meg akarod tartani.

Charmy: Az két hete volt, amikor még nem tudtam, hogy milyen idegesítő egy kisbaba. Nyáladzik, bömböl, kitúr engem Vector miatta a saját szobámból, pedig tök sok növényem van. Azokat meg hova tenném? Inkább tegyük ki ezt a kis izét!

Cream: Ne mondj ilyeneket! Önző vagy.

Charmy: Nem vagyok! Teljesen szétcseszi az életünket!

Cream: Te is voltál ilyen kicsi. Vector téged is felnevelt.

Charmy: Én nem csesztem el Vector életét! Az más!

Cream: Miben?

Charmy: Hát… öhm…

Cream kezembe nyomja a kisbabát és ott hagy vele. Én meg csak ülök és lassan megfogalmazódik bennem a kérdés: Vector elcseszett élete vagyok?

3. rész

  2009.12.26. 18:55

Tails mesél

 

 

Marine: Ne mártírkodjál Tails!

Természetesen ilyenkor tör ki az egész csoportban az általános röhögés. Ott állok a tábla előtt és vörösödök és vörösödök és vörösödök. Pedig nem én vagyok az osztályban a legrosszabb! Sőt… De itt is ugyanúgy megy az általános szívatás, mint az általánosban. Mikor idejöttem az Akadémiára azt hittem, hogy velem hasonlóakkal leszek körülvéve, de mikor elsőnek beléptem a terembe azóta Marine nem hagy békén. Ha kérdeztem mindig rosszat válaszolt, ha a lépcsőn jöttem le lelökött és úgy többnyire égetett az osztály előtt. Nem értem mi baja van velem…

Tá.úr: Marine ülj le! Mindig hangoskodsz! Tails te is ülj le! Elegem van ebből a csoportból…

Az óra hátralévő részé azzal telik, hogy jegyzetelek és Marine papírgalacsinokkal pöckölget. Sajnos csak óra végén jövök rá, hogy a galacsinok elnyomó többsége nyálas…

Na de most megmondom a magamét!

Tails: Marine állj csak meg!

Marine hátrafordul és mikor rájön, hogy egyenesen felé tartok nyelvet ölt és elkezd rohanni. Végigkergetem a 10. szintes sulin. (Csak nekem lehet ekkora pechem, hogy pont a 10. szinten volt óránk.) Mire utolérem addigra a két bátyja mellett áll, akik mint mindig, most is sötét pillantást vetnek rám.

Tails: Szervusztok…

Marine továbbra is csak kihívóan vigyorog. Tudja, hogy a bátyjai előtt nem merem produkálni. Marine életfilozófiája az, hogy az élet olyan, mint egy ananásztorta, de hogy miért azt sosem árulta el nekem.

Elég kicsi lakást béreltem ki az Akadémia közelében, ha az ember belép szinte csak egy műhelyet lát az egészből. Az ágyam a sarokban van, a konyha pedig a másik sarokban. Csak a vécé és a zuhanyzó van külön helyiségben. Nem nagy hely, nem is kell nagyobb.

Kopognak. Ajtót nyitok.

Tails: Marine!

Marine: Szervusz! Gondoltam meglátogatlak!

Betáncol a házba.

Tails: Hát… akkor… gyere be…

Addigra már a dolgaimat piszkálja és a kezébe veszi az egyik szerkezetem, másikba egy csavarhúzót és elkezdi birizgálni.

Tails: Honnan tudtad, hogy itt lakom?

Marine: Lenyomoztam.

A világ legtermészetesebb hangján közli ezt velem. Annyira laza. Mintha csak Sonicot látnám 10 adag kávétól felturbózva. Tovább nézelődik a dolgaim között.

Tails: Mégis minek köszönhetem a látogatást?

Marine: Gondoltam egyedül vagy. Nem tűnsz ismerkedős típusnak.

Tails: Hát ez igaz…

Marine: Rossz lehet neked. Én mindig pörgök, azért utálnak sokan. Vagy túl rámenős vagyok. Úgy értem barátilag! Tesóim szerint akármelyik pasi enyém lehet, majd ha felnövök. Gondoltam már arra is, hogy megváltozom de nem megy…

Egy idő után lehetetlen követni. 5 perc és csak halk zümmögést hallok a fülemben. Másik pillanatban már pedig szinte az arcomban van.

Marine: Te is így gondolod?

Tails: Öhm…

Marine: Szóval nem… Gondolhattam volna.

Elég csalódottnak tűnik.

Tails: De szerintem…

Marine: Szerinted?

Mindegy, hogy mit mondok, csak menjen már el innen.

Tails: Ööö… ö…

Gyerünk Tails! Bármit, akármit!

Tails: Hát… én… szerintem…

Ennyire nem lehetsz szerencsétlen! Mondj valami értelmeset! Vagy legalább tereld el másfelé a beszélgetést, csak ne derüljön ki, hogy nem figyeltél oda!

Tails: Igazából… Fogalmam sincs miről beszélsz.

Gratulálok… Marine vérig sértve kicsörtet a lakásból és becsapja az ajtót.

Másnap ugyanúgy csesztet, mintha mi sem történt volna. Tanítás után kiülök az egyik emeleti erkélyre. A tenger felől fúj a szél. Látni is innen. Neki támaszkodok a korlátnak. Annyira megnyugtató. Aztán valaki teljes erőből nekem jön hátulról és lelök. Még ép időben felrepülök és döbbenten hátra nézek. Marine a hasát fogja a röhögéstől.

Marine: Te tényleg tudsz a farkaddal!

Tails: Majdnem kinyiffantam!!!

Marine döbbenten néz. Még sosem ordítottam ennyire komolyan. Eléugrom és a falhoz lököm.

Tails: Mégis mit képzelsz magadról ki vagy te??? Nem láttam még egy ilyen…

(Itt olyan jelzőt használok, amit nem tűr nyomdafesték.)

Másnap kék-zöld foltokkal ébredek. Még szerencse, hogy nincs tanítás. Marine bátyjai megvertek miután Marinét megríkattam. Fene sem tudta, hogy el kezd bőgni. Felkelek nagy nehezen és kakaót csinálok. Megnézem a gépemet, Sonic üzenetet hagyott nekem:

 “Szeva Tails! Hogy vagy? Én szokásosan. Semmi nem történik mostanság, még Eggman sem pattog. Nézd meg, lehet ott nyaral a tengernél. Tudja a majom, hogy oda nem megyek utána. =D Sulival, hogy haladsz? Vannak haverjaid? Én most Shadet csesztettem, hogy jöjjön el velem valahova, de antiszoci még mindig. Amy üzdvözöl téged. Hiányzol Haver! Remélem, azért jó ott neked. Csume. Sonic -

Ui: Küldhetnél valami képet.

Ui 2: Múltkor megint kiborítottam Vectort. Lehet Shadnek nem kéne, hogy náluk lakjon.

Ui 3: Amugy Vectorék megtaláltak a kisbabád. Szóval lehet az borítja ki őket. Jöv héten fotót is sendelek róla, csak Knux bébi széttörte a fényképezőgépem. Kár, hogy nem vagy itt, hogy megjavísd.

Ui 4: Bírom az Ui-kat! Röf-röf! XD

Ui 5: Szerinted Rouge meg Knux meddig lesznek együtt? Kezd aggasztani. 1 hónap. El tudod ezt hinni?”

“Szervusz Sonic! Nem, nincsenek barátaim itt. Tudod milyen nehezen megy az ismerkedés. Tegnap el is vertek. Persze az én hibám volt, mert megríkattam egy lányt. Mindig piszkált és nem bírtam ki. Szerinted miért piszkál? Nem lehet kibírni. Nincsen könyve valakinek, ami a “Túlságosan hiperaktív és agyament lányok kezeselése és kiiktatása” címet viseli? Néha rád emlékeztet. Tényleg nagyon hiányzol, de már elég nagy vagyok és tudok magamra vigyázni. (Azért nem vertek halálra. Elfutottam. Hehe. =D ) Amugy tökre vágok itt mindent. Nem laza suli, de szerintem lazán meg tudom csinálni. Lehet a gépészet a véremben van. Am Marine is egész okos, ha normális, de ez ritka. Üdvözlöm az otthoniakat. Tails -

Ui : Mellékelek egy képet a suliról. Hatalmas épület. =D

Ui 2: Szerintem Vector meg hozzád szokott, Shad meg tudod milyen, bár már javult az utóbbi időkben.

Ui 3: MILYEN KISBABÁRÓL BESZÉLSZ? HONNAN VESZED HOGY AZ ENYÉM??? O_O Remélem csak ugratsz… Honnan lenne nekem? NEKEM? Gyerekem? De most komolyan. Nem gondolod, hogy még mindig fiatal vagyok? Vagyis ehez.

Ui 4: Az Ui-k az utóirat rövidítése szerintem…

Ui 5: Rouge meg Knux meg minek jöttek össze? Én azt hittem rühellik egymást…”

6. rész

  2011.08.31. 21:34

Cream mesél

 

Amyvel ülünk a szobában és csak nézünk ki a fejünkből, ahogy Vector mondja. Csend van és ez idegesít. Érzem, hogy valami itt egyáltalán nincs rendben, ami ellen semmit nem lehet tenni. Vector odahajol Amyhez és megkérdezi.

Vector – Biztos, hogy semmit sem tudsz Sonicról?
Amy – Hányszor mondjam, hogy nem? Eleget aggódom így is, mert már hetek óta nem láttam. Ti meg jöttök itt a hülye kérdéseitekkel! Mit akartok egyáltalán tőle??
Vector – Egy nyomozó nem adja ki a megbízatását.

Amy – Engem az nem érdekel! Engem Sonic érdekel! Miért keresi hirtelen mindenki őt? Már többször volt, hogy hetekre, sőt hónapokra eltűnt.
Vector – Neked nem tűnt fel semmi változás az eltűnésével kapcsolatban?

Amy összeszorítja az ajkait és dühösen néz Vectorra. Én pedig nem bírom tovább. Fel kell tennem a kérdést.

Én – Köze lehet hozzá, hogy Soniccal együtt tűnt el Charmy?

Vector és Amy egyszerre fordítják felém a fejüket.

Vector – Tudsz valamit?
Én – Nem.
Amy – Biztos?
Én – Igen.
Vector – Sejtésed sincs?
Én – Igen… Nem… Mármint nincs? Megzavartok!
Vector és Amy ismét egymásra néznek. Csúnyán.
Amy – Nekem mindegy mit csinálsz Vector. Csak Sonicot hagyd ki belőle. Mocsokság, hogy a hátba szúrod.
Vector – Senkit nem szúrtam hátba. Én csak nyomozok.
Amy – Egyedül? Espio és Charmy? Ők?

Vector most először mutat rendes érzelmet mióta belépett a szobába. Mintha elszomorodna.

Vector – Ez nem tartozik rátok…

Én – Charmyt már hetek óta nem láttam!
Amy – Csak nem akkor tűnt el, mint Sonic?
Én – De igen. Ezért is kérdeztem, hogy…

Vector – Elég! Charmyhoz semmi köze az ügynek!

Amy – Honnan veszed? Espio meg miért nem segít neked, ha Charmy is eltűnt? Vagy magánnyomozónak csaptál fel újonnan?

Vector – Espio úgy döntött, hogy nem vesz részt. Ő otthon marad a kicsivel…

Amy – A fenét! Espio nem olyan! Valami nagy bakot lőhettél Vector, hogy most még ők sem állnak ki melletted!
Vector – Elég! Te ezt nem értheted!
Amy és Vector egymással szemben állnak és úgy tűnik mindjárt egymásnak ugranak. Nem tudom mit tegyek. Döbbenten ülök. Olyan gyorsan történik minden.

Amy – Egyedül vagy Vector, mint a kisujjam!
Vector – A kisujjad nem lehet egyedül, mert mellette van a gyűrűs. Ez tény.

Amy – Az lényegtelen.
Vector – Hülyeség volt, amit mondtál!
Amy – Az a hülyeség, amit te csinálsz! Miért árulod el Sonicot?

Vector – Nem árulhatok el olyasvalakit, aki nem áll mellettem.

Amy – Sonicnak semmi baja nem volt veled.

Vector – Nekem se vele, de semmi más nem kötött össze minket.

Amy – Borzalmas vagy Vector!

Amy kiviharzik a szobából és ketten maradunk Vectorral.

Vector – Ez a csaj mindig is túl… túúúúúúl…

Rám néz.
Vector – Túúúúlll… ságosan szerette Sonicot.
Én – Mit akarsz csinálni Vector?

Vector – Folytatom a nyomozást. Azt hiszem ideje elindulnom. Figyelj Cream. Kérnek egy szívességet tőled.

Én – Mégis mit?

Vector – Anyukáddal tudnátok vigyázni a kicsire?

Én – De nem azt mondtad, hogy Espio vigyáz rá.

Vector – Hát.. ööö… Nem igazán, nem.

Én – Szóval hazudtál?
Vector – Hívjuk inkább megtévesztésnek.

Én – He?

Vector – Figyelj ez felnőttes dolog. Úgysem értenéd. Légy jó.

Megsimogatja a fejem és elindul hazafelé. Én állok egy darabig, majd Amy után sietek. Már rég elment valamerre. Már lassan egy órája keresem mire feladom. Úgyis kezd már sötétedni. Muszáj hazamennem. Anyu már biztos aggódik. Hazasétálok a gyönyörű alkonyatban.Mikor benyitok látom, hogy anyu a fotelben ül és a Mini Cosmoval a kezében. Sonic nevezte el így, mert szerinti tök jól hangzik.

Én – Itt volt Vector?

Anyu – Igen…

Én – Mi a baj anyu? Olyan szomorúnak tűnsz.

Anyu – Vector elment… Elment Sonic után.

Én – De  hát azt sem tudja hol van! Egyáltalán mit akart tőle?

Anyu – Van amikor az emberek akkora hibát követnek el, hogy észre sem veszik.

Én – Szóval Vector hibázott?

Anyu – Azt hiszem drágám, azt hiszem…

Én – Ne legyél szomorú anyu, majd visszajön.

Anyu – Engem az bánt, amit most tesz. Ez nem vall rá. Félek, hogy valami nagy butaságot fog elkövetni.

Átölelem anyut és lehunyom a szemem. Jól esne most egy kicsit szundítani. Vajon Charmy merre járhat? Miért ment el? Tényleg Soniccal együtt ment el? Charmy szerette Vectort, akkor miért hagyta el? Vagy visszajön? Igen, biztosan. Ez csak így történhet. Hiszen még tőlem sem búcsúzott el.  Csak rájött a futhatnék, mint Sonicra és elfutott egy darabig. Biztosan Sonic is visszajön igen. Mindig így van. Amy akkor mégis miért ilyen feszült már pár hete? Talán Vector miatt, hogy bántani fogja Sonicot? Vector miért akarná bántani Sonicot? Nem értem egyikkőjüket se. Miért kell mindent túl bonyolítani? Arra riadok a mélázásból, hogy a kicsi felsír.

Anyu – Bocsi Cream, de meg kell etetnem a Picurt.

Én – Jaj anyu, ne hívd Picurnak az olyan hülyén hangzik.

(Mert ez a ValóVilág! Komolyan alig néztem, de tényleg. :D )

Megcsörren a telefon, mivel anyunak tele van a keze én veszem fel.

Én – Halló?
Amy – Szia Cream én vagyok!
Én – Amy?

Amy –Igen én.

Én – De a telefonban nem úgy kell bemutatkozni, hogy én, mert sok én van ám a világon. Ha belegondolsz szinte mindenki.

Amy – Szinte? Nem mindenki?

Én – Attól függ honnan nézed.

Amy – De mindenki magának én. Mint te.

Én – Igen, de ha valaki bemutatkozik a telefonban úgy hogy én, akkor te már nem teheted ezt, mert két én minek beszélgetne.

Amy – Hallod Vector kicsit túl sok időt tölt nálatok, ha ilyeneket beszélsz.

Én – Képzeld itt hagyta nálunk a Picurt.

Amy – Picur? De hát az a név már le van védetve a Való Világ számára! Nem használhatjátok. A végén beperelnek.

Én – Mondtam anyunak, hogy hülye név.

Amy – Szóval Vector Sonic után ment.

Én – Igen, azt hiszem…

Amy – Akkor nincs más választásom. Utána kell mennem.

Én – De azt sem tudjuk merre indultak. Se Sonic, se Vector.

Amy – De nem ülhetek itthon ölbe tett kézzel. Sonic bajban van.

Én – És ha bajba kerülsz?

Amy – Ne aggódj…

Fogadjuk, hogy azt mondja, hogy a szerelem mindent legyőz.

Amy – A szerelem mindent legyőz!

Én megmondtam.