Magyar-Sonic-Fanok

Shadow: A rejtély

  2005.04.05. 14:12

 

The mystery

A rejtély

 

Egy átlagos péntek délelőtt volt. A nap sütött, csak egy kis szellő lengette a fákon a leveleket. Sonic a háztetőn az eget kémlelve feküdt. Az átlagos napot csak az különböztette meg a többitől hogy 13-dika volt. A közismert „péntek 13” ami általában valami rossz kezdete.

Sonic nem tudott betelni a fehér felhők látványával, amit a nap átvilágított. A merengését hirtelen vízcsobogás zaja váltotta fel. Tails volt az. Éppen az X – tornádót mosta. Minden olyan volt akárcsak máskor. Ám Sonic érezte, hogy valami nincs rendben.

Gondolt egyet és leugrott a tetőről. Mivel tudta, hogy Knuckles az erdőben sétálgat, úgy döntött, hogy csatlakozik hozzá és az erdő felé száguldott.

Knuckles épp egy kivágott fán ült és gondolkodott. Azon tűnődött hogy hogyan juthatna vissza Angyal – szigetre, hogy végre minden úgy legyen mint előtte. Hogy csak ő őrizhesse a Master Emeraldot.

Úgy belefeledkezett gondolataiba, hogy észre sem vette amint Sonic megállt előtte. Csak később eszmélt föl.  Bágyadtnak tűnt. Sonic nem tudta mi a baja.

 _ Gyere, sétáljunk egyet az erdőben! – mondta Sonic aki aggódott barátjáért.

Knuckles felnézett a merengésből aztán felállt és elindultak.

Mielőtt Sonic bármit is kérdezhetett volna, Knuckles elkezdte mesélni bánatát.

_ Az bánt…. – mondta, de aztán abba hagyta. Végül összeszedte magát és folytatta.

_ Az bánt hogy nem tudom mi van a Master Emeráldal.

 

(az irományt eredeti helyesírásukkal közöltük - a szerk.)

* 3.-ik epizód

  2005.04.19. 16:00

 

The mystery

A rejtély

 

-         Jó! Most már minden rendben van! Nyugi! De most jó lenne vissza menni.

-         Hű! Amúgy hogy csináltad ? Vagyis hogy hogyan kerültél ide miközben a szikla darabjai, repültek a levegőben  ?! Bámulatos! Tudtommal nem volt nálad gyűrű!- Tails furán nézett Sonicra.

-         Nem! Nem volt! De ez nem is az én dicsőségem volt most!- mondta a sün és dobbanást hallott maga mögött. Hátra nézett és látta hogy Knuckles kényelmesen elhelyezkedett a gép hátulján.

-         Hát te voltál! Köszönöm! Megmentetted az életemet! – mondta hálásan Tails.

-         Ugyan! Máskor is szívesen!- válaszolta Knuckles, aztán felnézett az égre.

-         Az a baj hogy nem fogunk tudunk visszarepülni. Ahhoz túl nagy a vihar! Muszáj lesz leszállnunk!- mondta ismét Knuckles.

-         Ez bizony így igaz!- helyeselt Tails.- És ma már biztosan nem érünk vissza!  Találnunk kell valami menedéket.

Letette a gépet az erdőben, ami alattuk volt és menedéket kerestek.

A vihar még mindig tombolt. A szél tépkedte a fák leveleit. A vaksötét erdőt csak időnként egy – egy villám világította be.

-         Itt van! Találtam egyet! – szólt Sonic és magához hívta a többieket. Aztán folytatta:

-         Itt a barlangban aludhatunk és reggel ha majd eláll az eső akkor elindulhatunk hazafelé.

Otthon pedig mindenki aggódott

-         Vajon mi lehet velük? Hol járnak most?- morgott Chuck aki idegesen járkált körbe-körbe.

-         Jól vannak!- szólt Amy, de utána csendben maradt.

Aztán hozzá tette: -Remélem!

 

Reggel Tails ébredt elsőként. Nagyot nyújtózott és kiment a barlangból.. Az idő még mindig rossz volt, de az eső már nem esett. Tails aggódott hogy vajon érte-e baj az X- tornádót a tegnapi viharban. Megvizsgálta a gépet és mindent rendben talált. Míg ő az összes műszert megvizsgálta, Sonic és Knuckles is kijött a barlangból Sonic ásított egyet és álmosan szólt a többiekhez.

-         Van egy apró gond! Hogyan jutunk vissza mikor azt sem tudjuk, hogy merről jöttünk és hogy most hol vagyunk?

* 2.-ik epizód

  2005.04.10. 21:03

 

The mystery

A rejtély

 

_ ...Az bánt hogy nem tudom mi van a Master Emeráldal. Most hogy nem vigyáz rá senki. Lehet hogy valami baja lett. És mi van, ha…-de Sonic a szavába vágott.

-Semmi gond! Hidd el!  Nem történt vele semmi gond!

Ha már a gondnál tartunk. Mintha lenne valami a levegőben. Úgy értem hogy valami szokatlan készül. Nem gondolod? -kérdezte Sonic aki a válaszra várt.

-         De, meglehet – mondta Knuckles aki még mindig el volt varázsolva.

-         Na mindegy! Most siessünk vissza mert kezdek éhes lenni - folytatta.

 

Míg ők hazafelé tartottak az erdőből, Amy, Cream és Cheese egy óriási virág koszorúhoz gyűjtöttek virágokat. Amy igazából Sonicnak szeretett volna kedveskedni valami ajándékkal.

Mire Sonicék haza értek, Tails is végzett a gép mosásával.

Mokor Chris messziről meglátta Sonicot és Knucklest odakiabált:

-         Pont ebédre! Gyertek!!

 

Időközben délután lett. A nap ment le és a látvány gyönyörű volt. Tails éppen egy rövidke utat akart megtenni az X-tornádóval.

Gördültek a kerekek a kifutópályán, a szél a gép szárnya alá csapott és a Tornádó hihetetlen sebességgel a levegőbe emelkedett. Aztán eltűnt a nap fényes, narancssárga fergetegében.

Sonic ismét a tetőn feküdt. Alig telt el tíz perc Tails távozása óta, egy esőcsepp landolt Sonic fején. Kinyitotta szemét és az egy perccel ezelőtt még sárgás ég szürkévé változott, nagy, fekete és ijesztő gomolyfelhőkkel.

-         Ez így nem lesz jó!- mondta Sonic és leugrott a tetőről hogy bemenjen a házba.

Mikor már bent volt kinézett az ablakon és az eső már zuhogott.

 

-         Mindenki rendben van?- kérdezte Chris és körülnézett.

-         Ó ne! Tails nemrégen elment repülni a Tornádóval. – mondta Amy aki aggódva nézett Sonicra.

-         Akkor megyek és megmentem!- jelentette ki Sonic és az ajtó felé rohant.

-         Várj!- hallatszott mögüle mikor épp ki akart lépni az ajtón.

-         Én is veled megyek!- mondta Knuckles aki az egyik sötét sarokból ugrott elő.

-         Ok. Akkor gyerünk!- szólt Sonic és már kint is voltak.

 

Tails eközben küzdött a viharral, ami erősen dobálta a gépet. Nagyon erősen fújt a szél és már alig bírta visszatartani a gépet.

-         A Chaos Emerald is megbolondult!- mondta magának Tails.

-         Nem bírom irányítani!- mondta ismét és egy leszálló pályát keresett kétségbeesetten a fekete felhők mögül. De nem tudta hogy merre megy a sötétben és a ködből kijőve látta, hogy hegyek közt repül. Későn vette észre, hogy a gép egy óriási szikla felé tart nagy lendülettel. Nem volt már elég távolság, hogy felhúzza. Már csak reménykedett.

-         Neki a sziklának, lendületből! Csak ezt ne!- szemét összeszorítva gondolta és már nem tudott semmire koncentrálni.

Érezte, hogy a gép egy kicsit meginog ezért kinyitotta a szemét. Nem látott maga előtt se hegyet, se sziklát. Hátra nézett és meglepődve csak azt látta, hogy a szikla, aminek neki repült volna, apró darabokként repült minden felé.

Mire Tails észbe kapott, Sonic már ráugrott a gépre és üdvözölte barátját.

-Szia! Minden rendben?- kérdezte és bemászott a gép egyik ülésére.

-         Igen! Most már minden rendben. A vihar olyan hirtelen jött, hogy én már azt se…- habogott de Sonic hirtelen a szavába vágott

-         Jó! Most már minden rendben van! Nyugi! De most jó lenne vissza menni.